Ha fáj a szív!

Ha fáj a szív más ütembe ver,
ilyenkor az ember földön hever.
Ha bús a dallam amit dobog,
állj fel és kiálts hát egy nagyot.

Csalódni fáj,de minden napos,
fel a fejjel ne legyél ma bánatos.
Tudom nehéz de menni fog,
csak az él meg ki nem nyafog.

Fejemben kavarognak gondolatok,
eszem azt hiszi,hogy megint nyafogok.
Pedig bíz én azt már nem teszem,
csak sokszor érzem életem gyötrelem.

Szívem össze vissza veri ritmusát,
nem élvezem már e szív fura dallamát.
Nyugalom szigete jó ideje elveszett,
szívem hajója háborgó vizekre evezett.

Tengeri beteg vagyok hányinger kerülget,
remélem mielőbb csendes vízekre evezhetek.
Kiköthetek a vágyaim csendes szígetén,
hol megpihenhet szívem virágos rét közepén.

Ahol nyugalomra boldogságra lelek,
hol az útjában már senkinek nem leszek.
Ahol minden szép és jó nincsenek gondok,
hol megszívlelik s értik azt amit mondok.

Szívverésem már lassul  nem zihál,siet,
hogy kiírtam magamból érzéseim segített.
A szív egy kényes szerkezet barátom,
vigyázni kell rá nagyon,hogy meg ne álljon.

Testünk mozgató rugója ha le áll,
az élet akkor testünkből végleg kiszáll.
Ezt én nem hagyom mert féltelek,
eszem átvette uralmat szívem felett.

Néha jó meghallani az ész mit beszél,
mert a szív sokszor téved s rossz útra tér.
Mától az eszemre hallgatok igérem,
nem bánthatják szívem mert megvédi az ESZEM!!