Visszatérés!!!!!!!!

Ki vagyok én?hol vagyok mi történ?Egy kis parasztház ablakánál állok-benézek.A szobában egy középkorú nő ül az asztalnál s keservesen zokog.Kezében fog valamit,de nem látom mi az.
Miért sír vajon?
Épphogy felteszem magamnak e kérdést,hatalmas szél örvény kerekedik.-El akarok futni!Nem megy! az örvény magával ragad.Szállok egyre magasabban,hangom elakad,félek, szédülök!Elég kiáltom s ekkor hirtelen megszűnik a vihar s egy szobában találom magam.
Fiatal pár ül az ágyon s nagyon megvannak szeppenve.Várnak valamire.Lépteket hallok egy kislány jön s közli velük:
Gyertek apu hív!
Félelemmel arcukon elindulnak.-Követem őket!
Másik szobában középkorú pár ül, az anya biztatóan mosolyog az apa így szól:Gondolom tudjátok felelősséget kell vállalnotok tetteitekért! Ha már így történt nem tehetek mást,elfogadom.Az ifjú megkönnyebbült hangon válaszol:Igen tudom mi a kötelességem szeretem lányát s elveszem mielőbb!
-Ó a balga felcsinálta szegény lányt,ki nem lehet több 16-nál.
Vajon kislány lesz vagy kisfiú?
Mihelyt feltettem kérdést jön az örvény s már repülök is.Ó ne már megint?Szédülök. Elég! Egy kórházi szobában találom magam,az ágyon a lány s kezében egy csodás fekete hajú kislány.Ó de megható látvány.Megjön az apa,ránéz gyermekére s csalódott képpel könyveli el,hogy kislány s nem fiú.A lány annál boldogabb s szeretet sugárzik szeméből.
Elkap egy ismerős érzés,fura! Nem értem miért vagyok itt?
Szép család remélem boldogok lesznek!
Lesz még gyerekük??
Jajj neee!!-kérdeztem s máris itt az örvény.A gyomrom émelyeg mi történik?Legyen már vége!
Újabb kórházi szoba,ugyan az a lány igaz jó pár évvel öregebb,s már nem látom arcán a boldogságot.Inkább meggyötört s félelem tükröződik arcán.Az ifjú jön be két nagylánnyal s egy kisfiúval.Aggódást látok szemükben!-Mi történhetett vajon?
Nagy lány kérdezi:Hol van? sikerült a műtét?
Igen babám feleli az anya -jól viselte, azt mondták az orvosok erős kisfiú! Anya könnyezik gyermekek átölelik!
-Mind miattad van! hallatszik a kegyetlen vád.Miért kell minden szaron felidegesíteni magad?s különben is miért nem szedtél gyógyszert?Elég lett volna ez a három gyerek is!
kitudja lehet nem is tőlem van!az ifjú megvetéssel néz a lányra.-Igy is halálra dolgozom magam értetek, nem hiányzott mégtöbb gond.mikor napról napra élünk!

Uram atyám mit képzel ez a férfi magáról!?Hahó forgószél merre vagy?én ezt nem hallgatom!Elég!
Helyre jön a kisfiú????
Már repülök is tovább kezdem megszokni. vajon hova kerülök?
Ismét egy kórházi szoba,ó ne már!
Egy év körüli kisfiú ül az ágyban,anyukája a széken mellette.
Jön a nővérke s közli az eredményeket:West szindrómás epilepszia,az agyvérzés mellékhatása,de még kezelhető!
Anya könnyeit törölgetve bólogat.Majd jön a doktornő s elmond mindent pontosan mondja a nővérke s távozik.Köszönöm mondja az anya.
Megint fura érzés fog el,olyan dezsavü mintha közöm lenne mindehez.Vajon az apuka megvan még?
Ó tudom öveket becsatolni,felkészültem az örvényre!
Most más ez az örvény,látni nem látok semmit,de hangokat hallok!
Veszekedések,sírások,gyerek kacajok aztán folyamatos kiabálás gyerek sírás!Le ne tegyél itt!Nagy kiabálások aztán hosszú csend.
Megint a ház ablaka előtt állok,a nő még mindig zokog,teste remeg.Mintha valamit suttogna.Talán:nem bírom,elég volt! Kicsit az ablak felé fordul,arca meggyötört szemei távolba révednek.Kezében megvillan valami.Ó nem az egy kés! Istenem mire készül ki ez a nő s miért szenved ennyit?
Ekkor megpillantom arcom az ablaküvegben s megrémülök az elém táruló látványtól!!Hisz ez én vagyok!Kezemre tekintek melyet vörös vér áztat.Ne tedd! -kiáltom
Én élni akarok,nem hagyom hogy ennyi szenvedés után így érjen véget!
Újból lebegni kezdek pedig nem jött az örvény!Már a szobában járok a testem felett,itt vagyok visszatértem!Nem hagylak magadra többet! Felállok óvatosan,lábaim gyengék egy anyagdarabot szorítok kezemre ne vérezzek össze semmit.Fürdőszobában rendbe teszem magam bekötöm zsibbadt csuklóm.Megmosom arcom.
Ekkor zajok szűrödnek be kintről négyéves pici fiam szalad felém-anya szeretlek!Bekötött kezemre nézve megkérdi:-anya megint fáj a kezed?megpuszilom s meggyógyul s azon nyomban puszit lehel rá.Na ugye már nem is fáj? Nem babám a kezem már nem fáj!Ekkor belép az "ifjú"ránéz kezemre s gúnyosan megjegyzi:Megint hülye voltál és gyáva?
mire én:Nem drágám okos és bátor mert nem vállaltam a könnyebbik utat!Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen.Inkább élek igaz boldogtalanul veled,mint te boldogan nélkülem!