Hópihe tánc!

Elmerengtem ma kicsit,
miért is ilyen fura ez a világ.
elmém azt mondja: csitt!
ne jártasd már annyit a szád.

Miért szólsz rám?-kérdem,
nem mondtam semmi rosszat.
Ellenem beszélsz?nem értem
az életről elmélkedsz naphosszat.

Ekkor elvonta figyelmem valami,
sietve kinéztem hát az ablakomon.
így elkalandoztam,nem semmi,
szemem megpihent a hófehér havon.

Szakad a hó észre sem vettem,
sok hópihe száll teríti be a földet.
elmém jól elterelte figyelmem,
nem láttam rég már ily csodaszépet.

Mosolyogva néztem hópihék táncát,
elfeledvén azt min elmémmel vitáztam.
Teljesítik e kis pihék a gyermek álmát,
a világ furcsaságára így választ nem találtam.