Szia kedves!
Fájdalmadban osztozom,
tudom miről beszél versed.
Hasonló nekem is sorsom,
van remény nékem elhiheted.

Igaz még én sem tudom,
merre hol találom e reményt.
s a sár ízét már én is unom,
de a sorsom ír még sok regényt.

Ne a világnak mutasd meg,
hanem inkább saját magadnak.
tudom nehéz kezed remeg
de vannak kik még esélyt adnak.

Egy érzékeny ember vagy,
ámbár az ember is lehet állat.
már bántás hidegen hagy,
érzékeny szív erőssé válhat.

Megleled még te is a párod,
emelt fővel kitartóan nézz a világra.
majd akkor jön mikor nem várod,
s fiatal vagy még ne gondolj a halálra!!

Én is harcolok naponta mindenért,
egyszer meglelem ismét a társamat,
de míg élek küzdök egy boldog életért.
addig nyitott szemmel járom rögös utamat!