Mosolygok a múlton!

Mosojgok,de szemem mégis könnyben úszik szememböl keserű könnyem földre hullik.Mit majd az őszi szél száritja fel idővel,de a szivembem a bánatot csak úgy nem feledteti el a kényszer.Életem során mindig végig fog engem kisérni,s úgy érzem sosem fogom tudni feledni.Tovább lépek mégis még az állmaím határán is túl,hol a múltam majd a porba hull s megfakul.Feledni nem könnyű nagyon nehéz,mert a szivem a múltba még visszanéz.Most mégis azt teszem mit ën jónak látok,a boldogságomért folyton fel kiálltok.Nem gondolok többé a múltra,hisz vár még rám életemben boldog perc s óra.