Lezárult egy fejezet!

Lángolt szívem nemrég égetett a tüze,
De már hamuvá vált kialudt végleg a fénye.
Kegyetlen és oly fájdalmas a szerelem útja,
Már nem gondolok nézek vissza a fájó múltra.

Szárnyalok röppenek előre a jövőre gondolok,
Táncolok én de félek sajnos bátor nem vagyok.
Hibáztam nagyot,de e hibát már helyre hoztam,
szeretteimnek s magamnak fájdalmat okoztam.

Szerencsére időben észre vettem mit tettem,
vihar tombolt sokáig szívemben s a lelkemben.
Kinyújtom kezem és kérdőn felnézek az égre,
Van még remény egy boldog vidám életre?!!.

Remélem igen ebben bízom minden éjjelen,
hibámat amint tudom ígérem hogy jóvá teszem.
Ismét boldog leszek de szenvedés megérdemlem,
s mindenki kit megbántottam megbocsájt nekem.

Mindenki hibázik e világon senki sem tökéletes,
viszont a múltat lezártam ez már végérvényes.
Nincs hát már vissza út csak is kizárólag előre,
kiket a múltban hagytam nincs hely a jövőmbe.

Remélem megértik s ők is feledik a múltat,
s találnak ők is mint én más célokat maguknak.
Sok barátot vesztettem s nagyot csalódtam,
s tudom volt kinek csalódást meg én okoztam.

Ez már a múlt emléke mit most kulcsra zártam,
s a kulcsot a tenger méllyére messze bedobtam.
Legszebb tévedés volt ez időszak életemben,
még időbe rájöttem majdnem nagyot vétettem.

Sokan vannak kik igaz szívvel hűen szeretnek,
nektek csak annyit mondhatok ég legyen veletek.
Ne bántsuk már egymást feledjük a múltat,
már külön külön folytassuk hát az utunkat.!!