Kérésedre írtam!

Azért bújok immár hosszas hallgatásba,
tanuljak tőletek nem bosszúra szomjazom.
Átlépvén azon mi én magam vagyok,
nem neheztelek csak sután próbálkozok.

Sok bánatot őriz szívem ezer darabja,
nem panaszkodom mosolyogva lépkedek.
Szerelem rég elkerül,de várom éjjelente,
én magam vagyok e föld magányos Démona.

Írtam s marcangoltam lelkem rendesen,
rímek nélkül igen nehéz volt üvölteni.
azért nem sírtam ,de bele melegedtem!!

Akarom én a verset  s a rímek vezetnek,
változtatnák ,de rímekkel van fejem tele.
ha nem engedhetném ki onnan őket,
szívem szenvedne,s lelkem beteg lenne!

Bocsáss meg kedves Erzsébet!
Versed most kicsit meg ihletett,
kaptam tanácsot olvassam szép verseidet.
Csodállak hogy árad belőled a szó,
de a rím nélküli versírás nem nekem való.
Számomra a gondolatok rímesek,
s sajnálom ha verseim emiatt közhelyesek.
Mindenki más ezért a versek is azok,
ha akarnám menne,de én a rímeknél maradok.
Ettől függetlenül minden elismerésem,
kívánom minden sikerüljön neked az életben!!