Szeszélyes ősz!

Kint madárka csicsereg az ágon,
ablakom hát résnyire kitárom.
Beszűrődik a nap gyenge sugara,
megcsapja arcom az őszi szél fuvallata.

Amott nem messze egy nénike integet,
várja a póstást hoz e néki unokától levelet.
Ősz haját a kendő alatt is fújja a szél,
gyönge rozzant teste már-már alig él.

Távolból egy autó zaja hallatszik,
szomszéd a kutyájával veszekszik.
Behajtom ablakom csendesen,
ismét az elmúlt időn elmélkedem

Még egyszer kinézek,mintha esne,
kimegyek az udvarra ezért sietve.
Beszedem a ruhát nehogy megázzon,
elkalandozik szemem az őszi tájon.

Felnézek az égre felhőket kémlelve,
eső cseppek hullanak a fejemre
Szeszélyes ősz kiszámíthatatlan,
süt a nap,hol fúj a szél s eső koppan.

Falevelek borítják már a földet,
egy kis cica nyávog-biztos eltévedt.
Madarak repkednek készülnek a télre,
eleséget gyűjtenek,költöznek sietve.

Mesés e táj sok színben pompáznak a levelek
szomszéd ház kapujában ifjú pár enyeleg.
A csendet egy mentő éles szirénája töri meg,
ilyenkor szívem aggódik,lábam megremeg.

Bezárom ablakom terelem gondolataimat,
minden rendben van!folytatom a dolgomat.
Szél egyre erősödik,eső már nem szemereg,
fogadjátok szeretettel szeszélyes őszi versemet!