Tükörképem és én!!!

Tükröm-tükröm mondd meg nékem,
miért ily csúf az én tükörképem?
Mikor én belülről oly csodás vagyok,
a nap fényében igaz nem csillogok.

Tükörképemet láttam a víz tükrében,
mikor ma egy pocsolyába néztem,
Elmosódott csúfság,mit benne láttam,
szépség mondd mit jelent e világban?

Aki szép bátran tükrödbe néz naponta,
ki csúf minden tükröt,végleg eltaposna.
Tükröződik arcomon a bánat vonala,
emiatt csomós életem vékony fonala.

Tükröm-tükröm, hazudj ma nékem,
legyen végre szép az én tükörképem.
Hagy legyek egy napra benned szép,
érezzem milyen, egy valódi álom kép.

Nem!-mások tükrét változtasd meg,
hagy lássák milyen csúfnak lenni benned.
Érezzék azt, mit én mikor kinevetnek,
tudják,hogy ilyenkor mennyire szenvedek.

Tükörképem e kérésre rám mosolyog,
ne másokkal foglalkozz,nem hazudhatok.
amit látok én csak is azt mutathatom,
de hogy szép vagy te is valakinek jól tudom!

Tükröm vigaszára hát megnyugodtam,
könny cseppet arcomról sietve lemostam.
Igen!szép vagyok én is  bizony valakinek,
már nem szenvedek,köszönöm Tükörképemnek!!!