Ne rágódj a múlton!

Pedig az vagy hidd el ha mondom...
Én meg verseidet toldom foldom...
Varrónő a szakmám én csak varrok...
Csorba bögrének letört füle vagyok...

Nem vész el egy sem hidd el nekem...
Tovább él az elmúló emlékekben...
Remélem sokszor unatkozol...
Jaj de rám ezért most megharagszol...

Azért írok ilyet hisz akkor írsz azt mondtad...
Ha unatkozol csak fogjon a tollad...
Sebeidet sajnos bekötni nem tudom...
Sírni nem érdemes ezt én mondhatom...

Sírás nem segít csak hullik a könnyed...
Rossz emlékeket ki kell hogy töröljed...
Ne is sírj hisz nem érdemes sírni...
Inkább kezdjél minél többet írni...

Érték is a könnycsepp minden egyes cseppje...
Az élet néha fáj ez az élet keserű rendje...
De igen is az vagy hisz kiálltál e fórumért...
S itt maradtál megtört szívvel másokért...

Gödröt nem ások sajna fáj a lábam...
Meg görnyedve púpos lenne hátam...
De verseidnek emlék táblát készítek...
Amivel ha kell egy otthont díszítek...

Sok ilyen táblát kéne még csinálnom...
Hisz van itt még néhány ki megérdemli látom...
Nem nehéz megásni nehezebb temetni...
fájó múltat elfeledni mélyre elrejteni...

Ne ássunk el semmi mást csak a bánatunkat...
Éljünk a jelennek intsünk búcsút a múltnak...
Előttünk a jövő azzal törődjünk többet...
A elfelejtet szomorúságnak állítsunk sírkövet...

ÉN AZT ÍRNÁM E KÖRE A MÚLTNAK NINCS JÖVŐJE...
NE NÉZZÜNK HÁT HÁTRA CSAK MINDIG ELŐRE...