MERENGÉS A MÚLTON!

Ki a virágot szereti rossz ember nem lehet...
Ki igazán tud szeretni boldog ember lehet...
Én a virágot szeretem tehát jó vagyok...
Igaz szívvel szeretek boldog mégsem vagyok...

Nem tudom hol rontottam el az életemet...
Tudom sokan szeretnek de nem eleget...
Nem vagyok nagyravágyó bár úgy tűnik talán...
Csak szeretetre éhes a szívem egy csendes téli éjszakán...

Ülök magamban s arra gondolok...
miért nem lehetünk mindig boldogok?...
Miért fáj a szívem mért mar a bánat ha jó vagyok?...
Mikor én sírok biztos nevetnek rajtam fent az angyalok...

Ha én is angyal lennék többet nem sírnék csak nevetnék...
Mert nekik oly jó hisz odafenn nincs sírás szenvedés...
Ezt csak én gondolom....nem! ez nagy tévedés...
A bűnös embereket nézni nekik még nagyobb szenvedés...

Szenvedni néha kell ez nem vitás beismerem...
De én sokszor szenvedek...ki a hibás? kérdezem...
Néha a szívemben tornádó söpör végig csendesen...
Ezt a körülöttem lévő emberek nem láthatják hisz leplezem...

Vérzik s fáj a szívem ha arra gondolok...
Néha miattam nem lehetnek mások boldogok...
Nem vagyok tökéletes a hibám rengeteg...
Néha saját magamtól is a falnak megyek...

Próbálok változtatni de ez nehéz nagyon...
Remélem sikerül egy nyugodt hajnalon...
Addig is kérem istent segítsen nekem...
Adjon erőt hogy megváltoztathassam az életem...
Tudom nagyon nehéz de mindent megteszek,hogy mások is és én is boldog legyek!!!
2003.08.16....



MERENGÉS A MÚLTON 2.....

 Az élet néha szörnyű reggel mikor kinyitom szemem...
Fekszem az ágyamon s a múlton elmélkedem...
Tudom a múlton merengeni butaság...hisz itt a jelen...
De jó lenne pár dolgot visszafordítani,de sajnos nem tehetem...

Az időt vissza fordítani nem lehet,
el kell temetni a rossz emlékeket...
Mert élni kell a jelenben hisz van még remény...
Van 3 egészséges,életerős,gyönyörű csemetém...

Ök jelentik számomra a jelent s a jövőt...
Ha ők nem lennének miből merítenék életerőt...
Sokan azt gondolják rólam milyen boldog vagyok...
Nem tudják ők hogy a szívem szenved néha nagyon...

Minek mutassam fájdalmamat segíteni rajtam nem lehet...
Kívülről boldognak lássanak de magamba szenvedek...
Legtöbb szenvedésemről én magam tehetek beismerem...
Hisz ha meg változnék boldogabb lehetne életem...

Ahhoz hogy megváltozzak nagy segítség kéne...
Egy kéz mely a helyes úton végig elkísérne...
Megmutatná nekem merre menjek mit tegyek....
Elvezetne oda is hol elrontottam egyhangú életem...

Segítséget nem várhatok mert nincs kitől...
Nem kérhetek s kaphatok jó tanácsot senkitől...
Mindenkinek vannak saját gondjai...
Nem zúdíthatom nyakukba még én is gondjaim...

Tagadom hogy fáj a szívem,nagyokat kacagok...
Higgye azt mindenki rólam,hogy én mindig boldog vagyok...
Csendes kis magányomban néha azon elmélkedem...
Ha mindent megtettem volna érte,boldogabb lehetne egyhangú életem...

Sajnos ez már talány marad,de titkon reménykedem...
Sikerül megváltoznom és boldogabb lesz az ÉLETEM.!!!!!!!

Ui:...ugy érzem ez már sikerült mert most boldog vagyok...
ezen versemen már csak kacagok...

2004.03.08....Ui..2005.04.09...