Egy kedves barátnak Kócinak:-)

Egyszer volt hol nem volt...ni csak mit találtam...
Kócos kisleány ült kicsiny szobában...
Mosolygós szemével... rám tekintett...
Mosolygott egyet s legyintett...

Rossz volt a kedve ezért gondoltam...
Felvidítom öt azon nyomban...
Asztalra pattantam...elkezdtem táncolni...
Tágra nyílt szemekkel kezdett el bámulni...

Nem kellet sok hozzá rögtön csatlakozott...
Neki lendült ö is kicsit sem habozott...
Vidám mosollyal járta a táncot...
Ráéreztem ez kell... vidámnak látszott...

Kicsit merészebben roptuk már a táncot...
Én vetkőztem...kóci meg játszott...
Merész műsorunkat egyre több szem nézte...
Volt aki díjazta de volt ki lenézte...

De mi nem bántuk lejtettük a táncunk...
Gondoltam mindenki tudja hogy csak játszunk...
De ez nem így lett ...ebből volt a nagy gond...
Jaj mit tettem én szegény oktalan bolond...

Azért mert Kóci kicsit szabad szájú...
Nem kell róla azt hinni hogy ö fehér májú...
Én is hülyültem ö is csak azt tette...
Annak meg úgy kell...ki komolyan vette...

Kóci aranyos kedves s humoros nőci...
Rajta sosem kell meglepődni...
Én nagyon kedvelem...
Hisz jó barátnőm nekem...

Remélem én is az vagyok neki...
Démont e verséért ...meg...nem veri...
Együtt még sokáig hülyülünk...
Bajba sosem kerülünk...

H a mégis együtt átvészeljük...
ki komolyan vesz minket kinevetjük...
Szép volt jó volt... itt a mese vége...
Akinek nem tetszik ne olvassa mégse:-)