Ének az esőben!

Dúdolom dalom csendben ballagok,
oly szép az este mikor rád gondolok.
Hangom száll fent az éjben,
szemed látom a csillagok fényében.

Sóhajom végig járja az éjszakát,
csendesen dúdolom szerelem dalát.
Míg lépteim lassan szedem,
nem csak a könny áztatja szemem.

Az ég is sír velem s könnyezik,
nem vettem észre hogy az eső esik.
Folytatom utam immár vizesen,
nagy űr tátong kicsi szívemen.

De nem érdekel tovább lépkedek,
az ég tudja mennyire szenvedek.
Fáj minden egyes lélegzet vétel,
fel sem fogom hiányod épp ésszel.

Sír az ég sírok én is csendesen,
míg szerelmem alanya pihen.
Szál az esőben bús énekem,
szeretlek kedvesem bármi is legyen.

Ess eső ess sírj hát velem,
mért fáj ennyire a szerelem? kérdezem.
Elértem utam végét haza értem,
kisírt szemmel vizesen álomra hajtom fejem!!