Panaszkodni kell...

Nehéz az élet mindenki szenved valakitől-valamitől,
nem kell a szomszédba menni gondot kérni senkitől.
Nem írjuk le gondjaink pedig sokszor lehet segítene,
sokan szenvedünk de nem szeret panaszkodni senki se.

Én általában versbe szedem örömöm s bánatom,
s nem érdekel hogyha rossz néven veszik rímes panaszom.
Az élet nehéz rögös s olykor kegyetlen kilátástalan,
kevés az olyan ember mostanában ki boldog s gondtalan.

Pénztelenség,betegség,munka nélküliség,rossz kapcsolat,
ez mind megnehezíti az életünk s tetőzi a gondokat.
Szegény vagyok beteg s 18 éve szenvedés az életem,
de szerencsére sokan szeretnek bátorítanak vannak velem.

Családom,barátok s azok kik ismernek milyen vagyok,
segítenek jóban rosszban s meghallgatnak ha magam alatt vagyok.
Versírás számomra egy megnyugtató érzés s segít,
igaz a gondok megmaradnak de megnyugszom kicsit.

Lehiggadok s másként látom a dolgokat picit boldog vagyok,
család barátok erőt adnak s így mindent sorra megoldhatok.
Tehát tudom miről beszéltek és sokszor én is nagyon félek,
elgondolkodom mit tettem hogy ennyit szenvedek?miért élek?

Aztán gyermekeimre nézek s a választ máris tudom,
bármilyen nehéz is az élet nem adom fel tovább megyek utamon.
Jól esik leírni fájdalmainkat megkönnyebbül szívünk,
s mikor azt gondoljuk reménytelen segítenek nekünk.

Az angyalok köztünk járnak kik akár csodákra képesek,
ha fáj az élet nyelj egy nagyot viseld büszkén keresztedet.
Isten fia sok éve meghalt értünk ne legyen hát hiába,
segítsünk egymáson bízzunk magunkba s egymásba!!!