Álomból egy virágoskertbe!

Álom világomból kilépve egy virágoskertbe tévedtem,
nem néztem körül mohón első virágot letéptem.
Mégis mindezért senkit sem okolhatok csak magamat,
hisz én nem irányítottam kellőképp a sorsomat.

Félvén tán attól hogy vissza nem találok,
nem mérlegeltem vajon minderre készen e állok.
Tudom én szakítottam le hirtelen a virágot,
nem hibáztathatom érte az egész világot.

Nem bántam meg hisz 4 gyönyörű bimbót hozott sok év alatt,
ha vissza mehetnék az időbe máshogy gondoznám virágomat.
Nem adnék mindent meg neki első szóra mit szeretne,
megosztanám titkolt fájó érzéseim s nevelném szeretetre.

Nem mehetek vissza ezt már jól tudom,
ezért e kilátástalan harcot nem folytatom.
Sokat hibáztam életembe tanultam belőle,
nem nézek hátra a múltba csakis kizárólag előre.

Nem okolom már a virágot hisz nem ő tehet róla,
hogy ki elültette az élet kertjébe nem szeretettel gondozta.
Megvonva ezzel tőle az élet legszebb lényegét,
hogy viszonozni szórni tudja magából a szeretetét.

Szerettem kitartottam 19 évig virágom mellett,
de mindkettőnknek az lesz legjobb keresünk új kertet.
Ahol boldogan szeretetben békességben élhetünk,
s így nem bántjuk egymást s nem szenvedünk.

Én új virágot keresek ő talál új kertészt magának,
nem hiszünk már illúziónak sem a csillogásnak.
Nincs már közös célunk utunk rég ketté ágazik,
ha el jön az idő egyikőnk egy új helyre távozik.