Szabadság vándora

Ledobom rabságom nehéz láncait,
régóta feszegetem szabadság határait.
Oly sok idő eltelt születésem óta,
s mindig velem volt az életem béklyója.

Rabság szenvedés és ezernyi harc,
sok el nem mondott szó megélt kudarc.
Nem volt egyszerű mégis itt vagyok,
rab kalitkámból immár idén szabadulok.

Ártatlan sorsok és háborúk vihara,
nehéz választás álmatlan éjszaka.
Küzdelem a jóért békéért boldogságért,
harc az eltitkolt be nem teljesült álmainkért.

Szomorú elgyötört átutazó vagyok,
amerre járok boldogságot örömmel adok.
Vidámság madara dalos pacsirtája,
emberi sorsok élő s szenvedő rabigája.

Drága anyaföld ki minket hordozol hátadon,
szenvedtél eleget ezrek sírtak válladon.
Vér s könny áztatta földed évszázadok óta,
szabadság harcod ünnepeljük márciusba.

Márciusi ifjak sok szenvedésnek vége
készüljünk örömmel a szabadság ünnepére.
Fellélegeztél már rossz emlékeidből,
töröld le hát a könnyet fáradt szemeidről.

Sok anya siratta harcban elvesztett fiát,
le dobtuk a hosszan tartó nehéz rabigát.
Rabok voltunk de immár szabadok vagyunk,
azt kapunk amit másoknak mi is adunk.

Szabadság mindenkinek mást jelent,
nekem a boldogságot van kinek az életet.
Anyaföldünknek fájó elveszett éveket,
Szabadság szeretet legyen szenvedés helyett.

remélem megértitek rögtönzött versemet,
szabadság számomra nagyon sokat jelent.
rabságban éltem eddig sok-sok éven át,
lássátok hát vendégül a szabadság vándorát!♥