Tavasz meg én!!!

Itt a tavasz megy a zsongás rendesen,
vadkacsák szállnak a kéklő égen csendesen.
Madarak dalát hallom nyitnikék-nyitnikék,
azt éneklik az élet szép.az élet csoda szép.

Hideg téli napokat elűzi már a tavasz,
neked véged van most én jövök szevasz.
Sok dolgom van még mit helyre hozzak,
fel melegítsem a földet rügyeket fakasszak.

Fehér hótakaródat olvasszam tüntessem el,
csodás virágaim illata és szépsége váltsa fel.
Emberek szívét melengessem szerelemre,
egy méhecske száll el előttem mézet keresve.

Gyertek emberek ki a szabadba rajta,
sétáljatok fussatok köszöntve engem dalolva.
Örüljetek elűztem végre a zord hideg telet,
nektek ontja a nap sugara már a meleget.

Vége a télnek az erdő is életre kel lassan,
őzike bujkál tán élelmet kutatva a bokorban?
Meseszép a természet mikor téli álomból ébred,
szem nem látott még talán ilyen szépet.

Évszakok váltják egymást ahogy megvan írva,
igaz mostanság a rend megvan kicsit borulva.
De talán nem lesz gond ha a sorrend helyre áll,
s mikor itt lesz az ideje tavaszt felváltja a nyár.

Én és a tavasz mi ketten jól megvagyunk,
nektek most íme közös verset alkottunk.
Hol a tavasz szól hozzátok hol pedig én,
ablakomból ébredező természet tárul elém.

E versem e szép napon született,
megyek természet lágy ölére hajtom fejemet.
Élvezem a meleget mit a nap áraszt felém,
puszilunk titeket a TAVASZ meg ÉN:-)!!