Hol volt hol nem volt volt1x egy élet...
Elmondom most néktek az én mesémet...
Sok évvel ezelőtt mikor megszülettem...
A szeretet vad paripáján ügettem...

Bele kapaszkodtam el nem engedtem...
De 7 év elteltével sajnos leestem...
Rá kellett döbbennem az élet nem abból áll...
Mindig rajta ülni a szeretet s boldogság lován...

Ledobott a hátáról amit kicsit bántam...
Lábra kellett állnom amit nem vártam...
Nehezen mentek az első lépések...
Rádöbbentem én mindentől félek...

Hisz eddig a lovon biztonságban voltam...
Magam minden rossztól megóvtam...
Nem jártam sehová csak ügettem...
Mindig mindenhol a magányt kerestem...

Féltem megismerni e ijesztő világot...
Igaz belül éreztem sok minden hiányzott...
A hiányt pótolni később már nem tudtam...
Jöttek a kudarcok vissza húzódtam...

Nem volt senki ki segíthetett volna...
Senki nem állt velem érdek nélkül szóba...
Ahelyett hogy ekkor lábra álltam volna...
Bánatomba begubóztam egy álom világba...

Rosszul tettem most már belátom...
Nem éltem mert nem volt bátorságom...
Az élet egy ajándék mit szüleimtől kaptam...
Nem éltem e lehetőséggel magamtól mindent megtagadtam...

A tinédzser koromat egyedül töltöttem...
S sajnos idő előtt hamar felnőttem...
Kijártam a kínzó általános iskolát...
Nem láttam viszont a szeretet lovát...

Volt azért szeretet az életemben...
Szerettek engem s én is szerettem...
Miután barátok nélkül felcseperedtem...
Az igaz szerelmet kutattam kerestem...

Megörültem mikor az elsőt megtaláltam...
Hozzá mentem hisz szerelemre vágytam...
Hamar elkapkodtam most már belátom...
Hogy előtte nem éltem ki magam megbántam...

17 évesen férjhez menni nagy butaság volt...
De féltem bekattanok e kínzó magánytól...
Azt hittem csak 1x találhat rám a szerelem...
Ennek már 14 éve megy az idő el sem hiszem...

Az első 4 évben vissza tért a szeretet lova...
De 4 év elteltével ismét eltűnt tova...
Néha elő került mikor gyerekeim születtek...
Azok voltak életemben a leges legszebb percek...

Sajnos sok idő kellett mire rájöttem...
Gyerekkorom kudarcát magamnak köszönjem...
Nem álltam ki saját magamért...
Nem harcoltam sosem az igazamért...

Ha időben megtettem volna...
Versem most nem erről szólna...
Nem lennék ily iszonyú boldogtalan...
Tudom az életem akkor se lenne gondtalan...

Akkor nem hiányozna a szórakozás az életemből...
Nem érdekből mentem férjhez hanem szerelemből...
De nem tudtam a házasság mit jelent...
nem csak szerelem néha kínzó gyötrelem...

A szerelem hamar elszállt az életemből...
Nem tudok szabadulni a gyötrelemtől...
Itt ragadt s nem tágít mellőlem...
Istenem mért kell ennyit szenvednem?...

Sokat hibáztam életemben belátom...
De senki sem hibátlan e zord világon...
Mégis úgy érzem túl sokat szenvedek...
Néha eldobnám magamtól az életet...

De nem teszem gyermekeimnek felelősséggel tartozom...
Túl kell élnem s lépnem a kudarcokon...
Ez oly nehéz elvagyok keseredve...
A múltam gyászolom könnyekkel szemembe...

"Valaki"azt mondta:a múltat nem szabad temetni...
A hibákból okulni kell nem lehet elfeledni...
De ha nem feledek érzem bekattanok...
Hisz a múlton változtatni nem tudok...

Oly jó lenne álomvilágomba vissza térni...
Nem kéne a fájó gondoktól problémáktól félni...
Hirtelen oly zűr zavar lett most fejembe...
Sírástól remeg testem nehéz a toll kezembe...

10 éve gyötröm magam mindhiába...
Be vagyok zárva egy szűk kalitkába...
Most résnyire nyitva hagyták nem tudom mit tegyek...
Keljek szárnyra mindent hátra hagyva,vagy továbbra is rab legyek?...

Az élet oly kegyetlen döntés elé állított...
Maradjak s szenvedjek vagy repüljek afelé mi eddig csábított?...
14 évet magam mögött hagyni egyik napról a másikra nem lehet...
Jaj mért nem tudom eldönteni mit tegyek?...

Hisz hogy szenvedek magamnak is köszönhetem...
Mert valahol én rontottam el az életem...
Nem hibáztathatom csak a páromat...
De én legalább beismerem a hibáimat...

DÖNTÖTTEM változtatok az életemen...
Mindent megteszek hogy ismét szép legyen...
Remélem mihamarabb sikerül...
S a bánat minket messze elkerül...

Ne haragudjatok szomorú versemért mit írtam...
De valakinek le kellett írjam hogy kibírjam...
Remélem megértetek ezért írtam ide...
De ne szomorkodjon ezért senki szíve...

Minden jóra fordul bizakodó vagyok...
Úgy döntöttem továbbra is rab maradok...
Hisz 3 gyerekkel ujj életet kezdeni nem lehet...
S ha hibázok mi lesz velem ettől rettegek...

Meghoztam a döntést de ez nem végleges...
Megpróbálom helyre hozni minden vétkemet...
Segítséget kérek most tőletek...
Verseitekkel jókedvre derítsetek...

Tudom most önzőnek tűnik e kérés...
De hiányzik szívemből valami kell egy kis megértés...
Előre is köszönöm bármit is tesztek...
Remélem mindig velem lesztek...

Ez"röviden" életem meséje...
Remélem örültök itt a vége...
Hogy a mesét hogy folytatom...
Ezt már csak én tudhatom...

Mivel életem regényét én írom...
Ezért úgy lesz ahogy irányítom...
A szeretet lova remélem egyszer vissza tér...
S nem kell küzdenem egy kis vigaszér...

Megváltoztam az elmúlt 14 év alatt...
Nem hagyom többé hogy bántsanak...
Lábamra állok s én irányítom életem...
Mások döntsenek helyettem többé nem engedem!!!!!!!!!!!

Ez volt 30 évem most jön a 31-ik...
S ezt oly szépen szeretném tölteni...
Mint a csillag mikor este az égre emelkedik...
31 Év 31 versszakba szedve...
Röviden ennyi életem története...:-)