Szomorúság lepte el szívem minden zugát...
Csalódást okozott ma nekem egy jó barát...
Szívem sajog s megszakadt majdnem...
Hogy becsaptak rá kellett döbbennem...
Szerettem valakit azt hittem ö is szeret...
Nem szerelemből de reméltem barátja lehetek...

De tévedtem s nagyon arcul csapott...
Hogy szó nélkül magamra hagyott...
Nem szólt hozzám s nem keresett...
Ráébredtem akkor nem is szeretett...
Elhitette velem jelentek neki valamit...
S én balga elhittem hazug szavait...

Szívem másodszor is össze törte...
Ezt nem vártam volna soha tőle...
Nekem az őszinteségnek súlya van...
De látom ö teljesen súlytalan...
Hisz elmenekült s nem volt őszinte...
Könyörgök majd neki tán azt hitte?...

De ebben most ö tévedett nagyot...
Megbántott hogy így magamra hagyott...
Senki barátságáért nem könyörgök...
De minden emléket szívemben őrzök...
Azt hajtogatta nem akar megbántani...
Hát amit velem most csinál az mi?...

Sokkal jobban fáj mit most tesz velem...
Ha őszinte hozzám nem szenvedem...
Nem vagyok sárkány megértettem volna...
Ha neki ennyi volt s vége ezt mondja...
De mielőtt elment megbeszéltük...
Ha vissza jön jó barátok leszünk...

Ezt jelenti neked a barátság?- kérdem...
Hogy mért teszed ezt velem nem értem...
Szerettem volna tisztázni a dolgot...
Miért vagy ilyen velem remélem elmondod...
Ha olvasod e verset jelentkezz kérlek...
Ismeretségünknek ne így vessünk véget...

Beszélj velem még s tisztázzuk mi történt...
Ha nem írsz elfelejtelek nem zargatlak többé...
REMÉLEM MAGÁRA ISMER KINEK SZÓL E VERSEM..S JELENTKEZIK :,-(