Őzike szemén át..

Őzike szemével nézvén a világot...
Nagy káoszt zűrzavart látok...
Jönnek mennek e két lábú állatok...
Nem tudják mit akarnak...csodálkozok...

Enni inni adnak nekünk ez jól esik...
Minket szeretnek egymással mért nem teszik?...
Mért van némelyiknek gyűlölet szemébe?...
Egymást mindig szeretniük kéne...

Mi négy lábúak beszélni nem tudunk...
De belenézel szemünkbe mindent elárulunk...
Gondoskodásotok jólesik nagyon...
A szeretetet ne hagyd parlagon...

Szeresd társadat hisz ö is szeret...
Mért ilyen ostobák az emberek?...
Megáldotta őket isten elegendő ésszel...
Mért nem használják kellő érzéssel?...

Mi állatok kevés ésszel rendelkezünk...
S mégis szebb s jobb az életünk...
Mert összetartunk hisz egy csapat vagyunk...
Kitartunk egymás mellett s boldogok maradunk...

Fényképeznek minket reggeltől estig...
Hogy mi az élet értelme elfelejtik...
Saját magukat kéne fényképezniük...
Mérlegelni hibájukat hogy szép legyen életük...

Mert azzal hogy lefényképeznek minket...
Nem változtatják meg saját életüket...
Ha magukkal s egymással foglalkoznának...
Értelmet s változást mutatnak a világnak...

Mert a világ romokban hever őzike szemmel nézve...
Hogy megálljon a romlás hamar változtatni kéne...
Sürgősen hisz ha így megy tovább kihal az élet...
A földnek a nem törődés szenvedés az méreg...

Ha a föld elpusztul nem lesz tovább élet...
Se emberek se állatok nem lesznek én félek...
Őzike szemmel nézvén a világot elszörnyedek...
Mért vagyunk ilyenek mi gyarló emberek????...

Válaszolni erre én sajnos nem tudok...
Hisz csak egy szerény őzike vagyok...
Szemembe nézvén látod a bánatot...
Emberek a földre kérlek vigyázzatok..."Vörösdémon"