2009. 03. 01.
A sors keze!!!
A SORS KEZE!!!!!!!!!!
Egy forgatag kellős közepén láttam őt meg én,
Szemembe nézett szomorúság tükröződött szemén.
Éreztem valami bántja őt hisz látszik rajta,
Tudtam arra vár hogy valaki meg vigasztalja.
Valamiért szíve nagyon fáj s szenved,
Reméltem engem magához közel enged.
Vártam hogy pillantásunk újra találkozzon,
Reméltem tudok segíteni neki ne szomorkodjon.
Közelebb mentem hátha észre veszi szemem,
Ekkor hirtelen valaki megfogta a kezem.
Felnéztem s ő ott állt előttem,
Rám köszönt én vissza köszöntem.
Szívem a torkomban dobogott,
Nem értettem de valamit motyogott.
Rá mosolyogtam s megkérdeztem,
Mit mondott mert nem értettem.
Mosoly húzódott szája szegletében,
Csak azt mondta észre vette hogy nézem.
Nem tudtam mit mondani csak makogtam,
Forgott az agyam mit találjak ki zavaromban.
Össze szedtem minden bátorságom,
Úgy döntöttem hogy elmagyarázom.
Elmondtam neki mit láttam szép szemében,
Hogy vigaszt nyújthatok bánatára,reméltem.
Szemembe nézett s azt mondta,
Ha van időm szívesen elmondja.
Leültünk egy padra és ő mesélni kezdett,
Sose hallottam még ily szomorú történetet.
Elmondta volt egy lány kit szívből szeretett,
Tervezték együtt élik le az életüket.
A jövőjüket boldogan tervezték,
Már az esküvőjük napját is kitűzték.
Egy szép nyári nap mikor otthon ültek,
A lány hirtelen ájultan hullt a fiú ölébe.
Szirénázva száguldott a mentő a kórházba,
A fiú hogy mi történt nem értette orvost várta.
Mikor az orvos megjelent a fiú nagyot kiáltott,
Hisz az orvos szemébe szomorúságot látott.
Össze rogyott s Istenhez úgy fohászkodott,
A lány a műtő asztalon már mennybe távozott.
Elment örökre sajnos már fel sem ébredt,
A fiú szívében ekkor valami hirtelen kiégett.
Megszakadt egy ér a lány fejében,
Nem szenvedett meghalt az orvos kezében.
Lassan már egy év telt el azóta,
Most volt találkozásuk év fordulója.
A fiú azóta se tért rendesen magához,
Mindig hű maradt az elvesztett lányhoz.
De ma eltökélte hogy a múltnak vége,
Ezért ült oly szomorúság a szemébe.
A lány is ezt akarná hogy élje végre az életét,
De eddig nem tudta meggyógyítani senki a szívét.
S ekkor megláttuk egymást a forgatag közepén,
Én éreztem valami elkezdődött ő tudta valami véget ért.
A sors akarta így,hogy találkozzunk mi ketten?
Vagy a lány ki fent van a mennyben?
Nem gondolkoztunk egymásra borultunk,
Valami vagy valaki így akarta együtt folytassuk utunk.
Telt múlt az idő mi boldogok voltunk,
Elfelejtettük hát a fájó kínzó múltunk.
Több éve már hogy összeházasodtunk,
A lány sírjához évente közösen kijárunk.
Tudjuk hogy fentről figyel minket,
Vezérli s óvja a közös életünket.
A lányt én nem ismertem,de sose feledem,
Mert neki köszönhetem boldogsággal teli életem!!
THE END......
Egy forgatag kellős közepén láttam őt meg én,
Szemembe nézett szomorúság tükröződött szemén.
Éreztem valami bántja őt hisz látszik rajta,
Tudtam arra vár hogy valaki meg vigasztalja.
Valamiért szíve nagyon fáj s szenved,
Reméltem engem magához közel enged.
Vártam hogy pillantásunk újra találkozzon,
Reméltem tudok segíteni neki ne szomorkodjon.
Közelebb mentem hátha észre veszi szemem,
Ekkor hirtelen valaki megfogta a kezem.
Felnéztem s ő ott állt előttem,
Rám köszönt én vissza köszöntem.
Szívem a torkomban dobogott,
Nem értettem de valamit motyogott.
Rá mosolyogtam s megkérdeztem,
Mit mondott mert nem értettem.
Mosoly húzódott szája szegletében,
Csak azt mondta észre vette hogy nézem.
Nem tudtam mit mondani csak makogtam,
Forgott az agyam mit találjak ki zavaromban.
Össze szedtem minden bátorságom,
Úgy döntöttem hogy elmagyarázom.
Elmondtam neki mit láttam szép szemében,
Hogy vigaszt nyújthatok bánatára,reméltem.
Szemembe nézett s azt mondta,
Ha van időm szívesen elmondja.
Leültünk egy padra és ő mesélni kezdett,
Sose hallottam még ily szomorú történetet.
Elmondta volt egy lány kit szívből szeretett,
Tervezték együtt élik le az életüket.
A jövőjüket boldogan tervezték,
Már az esküvőjük napját is kitűzték.
Egy szép nyári nap mikor otthon ültek,
A lány hirtelen ájultan hullt a fiú ölébe.
Szirénázva száguldott a mentő a kórházba,
A fiú hogy mi történt nem értette orvost várta.
Mikor az orvos megjelent a fiú nagyot kiáltott,
Hisz az orvos szemébe szomorúságot látott.
Össze rogyott s Istenhez úgy fohászkodott,
A lány a műtő asztalon már mennybe távozott.
Elment örökre sajnos már fel sem ébredt,
A fiú szívében ekkor valami hirtelen kiégett.
Megszakadt egy ér a lány fejében,
Nem szenvedett meghalt az orvos kezében.
Lassan már egy év telt el azóta,
Most volt találkozásuk év fordulója.
A fiú azóta se tért rendesen magához,
Mindig hű maradt az elvesztett lányhoz.
De ma eltökélte hogy a múltnak vége,
Ezért ült oly szomorúság a szemébe.
A lány is ezt akarná hogy élje végre az életét,
De eddig nem tudta meggyógyítani senki a szívét.
S ekkor megláttuk egymást a forgatag közepén,
Én éreztem valami elkezdődött ő tudta valami véget ért.
A sors akarta így,hogy találkozzunk mi ketten?
Vagy a lány ki fent van a mennyben?
Nem gondolkoztunk egymásra borultunk,
Valami vagy valaki így akarta együtt folytassuk utunk.
Telt múlt az idő mi boldogok voltunk,
Elfelejtettük hát a fájó kínzó múltunk.
Több éve már hogy összeházasodtunk,
A lány sírjához évente közösen kijárunk.
Tudjuk hogy fentről figyel minket,
Vezérli s óvja a közös életünket.
A lányt én nem ismertem,de sose feledem,
Mert neki köszönhetem boldogsággal teli életem!!
THE END......
