Mikor elvesztünk valakit fáj szívünk lelkünk...
De nem szabad megállnunk tovább kell mennünk...
Az élet sem áll meg csak változik...
Szenvedünk ha egy szerettünk eltávozik...

A halál nem válogat bárkit elragad...
Peregnek könnyeink szívünk majd meg hasad...
Az élet már csak ilyen könyörtelen...
Betegség nem kopog csak jön hirtelen...

Nem kér bebocsájtást betör testünkbe...
Néha mikor már késő akkor vesszük észre...
Nem tudunk védekezni ellene hiába...
Néha csak az ima segít várhatunk csodára...

Sorsunk megvan írva elbújni nem tudunk...
Ha jön a kaszás emelt fővel ajtót nyitunk...
Most vesztettünk el egy szerettünk Gyászolunk...
Szívünkben tovább él megfeledkezni róla nem fogunk...

Elment de megőrizzük a szép emlékeket...
Megkönnyebbült mennyországból figyel minket...
Már nem szenved angyalok vigyázzák lépteit...
Ne sírjatok!!...hisz az már sajnos nem segít...

Tudom fáj de az idő begyógyítja sebeinket...
Ne feledjétek én itt vagyok s szeretlek titeket...
E versemet nagymamámnak édes anyámnak ajánlom...
Kiket mindennél jobban szeretek ezen a világon